Hát itt vagyok ismét. Régóta nem sikerült írnom, mert kicsit felkavarodott életem állóvize, bár ez nem olyan nagy tragédia. Szóval összejöttem valakivel. Ami nem semmi, ugyanis 3 éve nem volt senkim. Ez mindjárt meg is dönti azt a tévhitet, hogy a pincércsajok könnyen kaphatóak. Biztos vannak olyanok is, úgy ahogy vannak a csemegepultosok közt is, a titkárnők közt is és sorolhatnám... Csak azért mert egésznap pasikkal vagyunk körülvéve, nem biztos, hogy el is vagyunk látva velük.Sőt talán mondhatom, hogy ez az ami miatt nehezebben találunk párt. Túl jól ismerjük őket. Nehéz a sok kavics közül kikukázni a drágakövet. :) Úgyhogy a féltékeny asszonykáknak üzenem, hogy elhihetik, nekünk nem kell az uruk, sőt hálásak is lehetnek, mert a legtöbb nyavajájukat mi hallgatjuk. Nekik csak töredéke jut. Sőt nem egyszer az ajándékaikat is nekünk köszönhetik egy-egy összezördülés után, mert mi vagyunk azok akik a női oldalról elmagyarázzák a dolgokat a teremtés koronáinak. Valahogy tőlünk jobban elfogadják. Pedig nagyjából ugyanazt mondjuk amit ti, csak talán más a hangsúly. Ezt sosem fogom megérteni. Van olyan vendégem, akinek a felesége rendszeresen nekem mondja el, hogy mit szeretne a születésnapjára, karácsonyra, stb. Aztán én szépen beadagolom a hites urának. Így mindenki örül. Az asszonyka az ajándékának, a férj meg annak, hogy sikerült örömet szereznie a mamának. ;) És ez így megy hosszú évek óta... Sok-sok családi viszályban teszünk rendet észrevétlenül. Meg szítunk is néha tudtunkon kívül....
Egyszer vagy 2 hétig naponta hívott valaki rejtett számmal és mikor beleszóltam, rámnyomta. El nem tudtam képzelni, hogy ki lehet. Aztán 2 hét mulva végre beleszólt és megkérdezte ki vagyok. Közöltem vele, majd megkérdezte, hogy miért hívott engem 2 hete a férje. Mondtam, hogy azért, mert kereste az egyik vendéget és csak az én számomat tudta /és tényleg!/. Másrészt az én számomat sokan tudják, úgyhogy igazán könnyű lenyomozni. Tekintve, hogy olyan helyen dolgozom, ahol népes a törzsvendégkör, valamilyen szinten titkárnőként is üzemelek. Úgyhogy ez a hölgy sem volt túl okos, mert ha mindjárt az elején megkérdezi, megspórolhatott volna 2 heti tipródást. :)
Tehát lányok! Nem tőlönk kell félteni a pasitokat, hanem inkább a baráti körben kell körülnézni, ha felmerül a gyanu, mert tapasztalatból tudom, hogy a legtöbb szerető onnan kerül ki! Egyszer talán erről is mesélek, csak ez igazán kényes téma. Ugye? :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.